Szabadon

“Szabadon szárnyalnék
Egyedül táncolnék
De valaki suttog
S halkan lép felém…”

Tegnap voltam egyiptomi masszázson. Másodjára. Az első nem sült el valami  jól, nem engedtem át magam teljesen. Bár, lehet ez is csak belebeszélés, mert ott voltam, és éreztem, hogy ez jó nekem. Akkor kezdtek beindulni az életemben a dolgok. Dolgok, amikkel nem tudok – vagy nem akarok?- szembenézni. Dolgok, amik mélyre vezetnek, mélyre visznek, a lelkem legsötétebb bugyraiba. Ez vagyok én, ez lennék én? Nehéz megbirkóznom ezzel.

Mars  a skorpióban

Sokkal veszélyesebb, ha valamiért nem tombolhatja ki magát vagy túlságosan mélyen sérült.. A hírhedt Skorpió tulajdonságok, pl. a haragtartás, bosszúvágy intenzív, archaikusan mély érzelemvilágával magyarázhatók. A húsz évvel ezelőtt kapott seb ezért még ma is szinte ugyanannyira sajog. A „tartsd oda a másik orcádat is” Halak típussal szemben neki csak a „szemet szemet, fogat fogért” sokkal ősibb, még az állatvilágban (ne feledjük, az egyik legösztönösebb jegyről van szó) gyökeredző igazsága hoz enyhülést. Ezért akár hosszú éveken át várakozik, szeme sarkából figyeli áldozatát, ráhangolódik, észrevétlenül becserkészi majd alkalmas pillanatban lecsap rá.

Három szó, mégis mennyi mindent jelent. sokszor mondják nekem, hogy teremtő erőm van és hogy szerepeket játszom. Szerepet, hogy jobbnak látsszak, mint ami vagyok. Hogy a szépet mutassam kifelé, hogy ne lássák, mi van belül. Mi van belül? Rengeteg harag, düh, megalázottság, kitaszítottság. Számomra el nem felejthető, ellenem elkövetett bűnök, amiket még nem toroltam meg. Lehet nem is fogom. Ez a fogat fogért elv tetszik. Igen, van aki tönkretette az életemet. Mit kezdjek ezzel? Tudom, mit tennék legszívesebben. Baseball ütővel mennék neki, verném, amíg mozog. Harag. Düh. Nem felejtek. Pedig kellene, másképp megzakkanok az emlékektől, a gondolatoktól, a következményektől.

Érdekes volt tegnap az élmény. Egyiptomban éltem, egy gazdag nőci voltam. Fiatal voltam és nagyon szép. Láttam, ahogy elviszik a szerelmemet a csatába, ahonnan már nem tért vissza élve. Visszahozták, összetörtem a ravatala mellett. Így lett nyilvánvaló az engem mélységesen szerető férjem számára, hogy hűtlen voltam, másé lett a szívem. Leszúrt, éreztem a tőrt a testemben, valahol megnyugtató volt a tudat, hogy véget érek létezni. Abba az életemben. Éreztem, ahogy kiveszik a szerveimet, üres voltam, üreges. Mégis láttam, hallottam, éreztem. Éreztem, ahogy a kis masszírozófiú sír a ravatalom mellett és mélységesen szomorú voltam. Bebalzsamoztak, aztán ledobták a hullámat a szikláról. Ez jár azoknak, akik hűtlenek. Sötét lelkek voltak ott, megijedtem, féltem. Féltem, hogy a lelkem itt fog maradni és nem tudok tovább vándorolni. Megjelent tőlem jobbra egy sárkányfejű valaki, félelmetes volt. Aztán egy madár testében voltam. Szálltam, szárnyaltam. Csodálatos érzés volt. Az időben ugráltam, láttam magam gyerekként, felnőttként, láttam a csatába induló seregeket, a csatateret. Láttam magam a férjemmel. Ahogy szeretett. Érdekes volt és megdöbbentő. Régen volt ilyen előző életbeli élményem. Talán egy éve.